Röviden

Tapasztaltál már extrém időjárási eseményt?

E kérdés megválaszolásához először definiálnunk kell, hogy mit értünk „extrém” időjáráson. Milyen küszöböt kell átlépnie egy „rossz” időjárásnak ahhoz, hogy elnyerje az „extrém” megjelölést?

Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentése (AR6) úgy definiálja az extrém időjárási eseményt, mint „egy eseményt, amely egy adott helyen és adott évszakban ritkának számít”. Ezzel közelebb kerültünk a válaszhoz, bár még itt maradt a „ritka” fogalma, amely nem egy pontos kifejezés. De ésszerűnek kell lennünk ezekkel kapcsolatban. Például mondhatjuk, hogy a heves esőzések szezonálisan gyakoriak a világ monszunövezeteiben, de a sivatagokban ritkák, így ebben az utóbbi esetben indokolt a „ritka” szó használata.

Amikor a monszunövezetekben olyan heves esőzések fordulnak elő, amelyek elegendőek ahhoz, hogy egy ország hatalmas területeit víz alá merítsék, abban egyetérthetünk, hogy ez is eléggé extrém. Az alapfizika szerint minden egyes Celsius-foknyi extra meleggel a levegő 7%-kal több nedvességet tud megtartani. Tehát egy melegedő világban a hevesebb esőzések lehetősége nyilvánvaló. Az IPCC szigorúan meghatározott valószínűségi kategóriákat alkalmaz. Az AR6 szerint a heves csapadékesemények gyakoribbá válásának valószínűsége „valószínű globális szinten, a szárazföldi területek többségén”. Ezt a valószínűséget úgy írják le, mint „a heves csapadékos események gyakoriságának, intenzitásának és/vagy mennyiségének növekedése”. A „valószínű” azt jelenti, hogy 66-100% bizonyossággal állítható, hogy ez meg fog történni.

A nemzeti meteorológiai ügynökségek képesek összehasonlítani az időjárási eseményeket egy olyan alapvonallal, amelyhez megbízható adatok állnak rendelkezésre. A legtöbb országban ezek az adatok a huszadik század közepétől kezdve elérhetők, de egyes helyeken, például az Egyesült Királyságban, az adatok további 100 évre nyúlnak vissza. Tehát, ha hőmérsékleti vagy napi csapadékmennyiségi rekord dől meg, az jelentőséggel bír.

Például 2022 júliusában az Egyesült Királyság rendkívül magas hőmérsékleteket tapasztalt, amikor 40,3 °C-os napi maximumot mértek Lincolnshire-ben, Coningsby településén. Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Királyságban elérte a hőmérséklet a 40 °C-ot. Ennél is megdöbbentőbb, hogy összesen 46 másik meteorológiai állomás haladta meg a korábbi brit rekordot, amely 38,7 °C volt. Emellett az éjszakai minimális hőmérsékletek is messze meghaladták a valaha mért értékeket. Ez a perzselő hőhullám, amelyet aszályos körülmények is súlyosbítottak, hatalmas hatással volt mind az elvesztett életek, mind a tűzkárok tekintetében. Ez ismét jelentős esemény.

A probléma az, hogy egy melegedő világban a 40 °C-os napok az Egyesült Királyságban az évtizedek múlásával egyre gyakoribbá válhatnak. Egy olyan világban, ahol a globális felmelegedés akadálytalanul folytatódik, a tegnapi extrém időjárás a következő évszázad normájává válik. Az AR6 szerint a „melegebb és/vagy gyakoribb forró nappalok és éjszakák a legtöbb szárazföldi területen” trendje „gyakorlatilag biztos”. Az IPCC által alkalmazott szigorúan meghatározott valószínűségi kategóriák szerint a „gyakorlatilag biztos” kifejezést csak akkor használják, ha 99-100%-os valószínűségről van szó.

Az üzenet tehát az, hogy bizonyos, de nem minden időjárási típus valószínűleg súlyosabbá és gyakoribbá válik a globális felmelegedés következtében. Hőség, aszály, tűzveszélyes időjárás és hosszú időtartamú heves esőzések: ez önmagában is elég kihívást jelent.

Részletesebb magyarázat

Amikor egy szélsőséges időjárási esemény, például áradás vagy aszály történik, a média hajlamos kiemelten foglalkozni vele, és gyakran felmerül a kérdés, hogy az adott eseményt a globális felmelegedés okozta-e. Sajnos erre a kérdésre gyakran nincs gyors válasz. Ennek oka, hogy az időjárás rendkívül változékony, és a szélsőséges időjárási események mindig is előfordultak. Azok az attribúciós tanulmányok, amelyek szükségesek annak meghatározásához, hogy kimutatható-e a globális felmelegedés hatása, összetettek és időigényesek. A trendek kimutatása is időt vesz igénybe, különösen olyan esetekben, amikor a megfigyelési adatok ritkák vagy egyes régiókban egyáltalán nem állnak rendelkezésre.

A globális felmelegedéssel összefüggésben egyes szélsőséges időjárási kategóriák növekedése mégis várható, mivel az emelkedő hőmérséklet többféleképpen is befolyásolja az időjárási jelenségeket. Ezzel kapcsolatban időszerűen az IPCC Hatodik Értékelő Jelentésének (AR6) első munkacsoportja (WG1) egy teljes fejezetet szentelt az időjárási szélsőségek tárgyalásának. Ez az első alkalom, hogy globális és regionális szinten is értékelik, hogyan változtak ezek az elmúlt évtizedekben. Egy kulcsfontosságú következtetésük az, hogy „megalapozott tény”, hogy az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátások „a szélsőséges időjárási és éghajlati jelenségek egy részének gyakoribbá és/vagy intenzívebbé válásához vezettek az iparosodás előtti időkhöz képest”.

Hogyan befolyásolja a globális felmelegedés az időjárást?

Az emelkedő hőmérséklet többféleképpen hat az időjárásra. Például:

• Növeli az evapotranszspiráció mértékét, amely a talajból, növényekből és víztestekből történő párolgás összességét jelenti. Ez közvetlen hatással lehet az aszályok gyakoriságára és intenzitására.

• A melegebb légkör több vízgőzt képes megtartani, ami növelheti az intenzív vagy hosszan tartó esőzések súlyosságát. Az AR6 szerint „a műholdas és újraanalizált becslések kombinációja, valamint a CMIP6 légkör-szimulációk (1988–2014) azt mutatják, hogy a globális átlagos kicsapódható vízgőz 6,7 ± 0,3% °C^-1-kal nő, ami nagyon közel van a Clausius–Clapeyron arányhoz (Allan et al. 2020)”.

• A tengerfelszín hőmérsékletének változásai szintén hatással vannak az atmoszferikus áramlásra és a csapadékképződésre. Ez egyes aszályok kialakulásában is szerepet játszik, különösen a trópusi területeken.

Ezek a változások nem generálnak automatikusan szélsőséges időjárási eseményeket, de megváltoztatják annak esélyét, hogy ilyen események bekövetkezzenek: gyakran mondják, hogy „az éghajlat edzi a bokszolót, de az időjárás viszi be az ütéseket”. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy cinkelt dobókockát készítünk az egyik oldal súlyának, és ezáltal egy bizonyos eredmény valószínűségének növelésével. A globális felmelegedés kontextusában ez azt jelenti, hogy a növekvő hőmérséklet növeli bizonyos típusú szélsőséges események bekövetkezésének esélyét.

A szélsőséges időjárási események változásai már most is megfigyelhetők

Az Egyesült Államokban például a Globális Változások Kutatási Program 2018-ban közzétette a Negyedik nemzeti éghajlati helyzetértékelés II. kötet: Hatások, kockázatok és adaptáció az Egyesült Államokban című jelentést, amely az elmúlt évtizedekre vonatkozóan az alábbi megállapításokat tartalmazza:

• Bizonyos éghajlattal kapcsolatos hatások, például a szélsőséges hő okozta növekvő egészségügyi kockázatok, már sok régióban gyakoriak az Egyesült Államokban.

• Számos helyen többféle éghajlati hatás is jelentkezik egyszerre, például szélsőséges esőzések tengerparti áradásokkal kombinálva, vagy aszály szélsőséges hőséggel, erdőtűzzel és áradással párosulva.

• Az éves csapadékmennyiség az elmúlt század eleje óta a legtöbb északi és keleti régióban növekedett, míg a déli és nyugati területeken csökkent. A következő században jelentős növekedés várható télen és tavasszal az Északi Nagy-síkságon, a Felső-Midwest régióban és északkeleten.

• Az aszályok gyakorisága nőtt olyan területeken, mint a délkeleti és a nyugati régiók, míg más régiókban csökkent. Az emelkedő hőmérsékletek súlyosabbá és/vagy kiterjedtebbé teszik az aszályokat, valamint a hókészletek korábbi olvadását okozzák, ami sebezhető területeken további problémákhoz vezethet.

• Az Atlanti-óceán térségében a hurrikánok ereje és gyakorisága növekedett, párhuzamosan a melegedő óceánokkal, amelyek energiát biztosítanak ezeknek a viharoknak. Az északkeleti csendes-óceáni térségben kevesebb, de erősebb hurrikán fordult elő az utóbbi időben. További kutatások szükségesek annak jobb megértéséhez, hogy más tényezők, például a légköri stabilitás és áramlási minták milyen mértékben befolyásolják a hurrikánok kialakulását.

Hasonlóképpen, Ausztráliában nőtt az esőzések és az aszályok (illetve az ezekből következő erdőtüzek) esélye, és világszerte hasonló minták figyelhetők meg, amelyek az elmúlt 50 évben emelkedő hőmérsékletekkel függnek össze. Hőhullámok is egyre gyakrabban fordulnak elő, ahogy a hőmérséklet emelkedik. Ez igaz Európára és Ázsia egyes részeire is.

A Carbon Brief interaktív térképe hasznos eszköz a szélsőséges időjárási eseményekhez kapcsolódó attribúciós tanulmányok megtekintésére. Ez lehetővé teszi, hogy láthassuk, készült-e tanulmány egy adott eseményről – mindenképp érdemes megnézni, ha van egy kis szabadidőnk.

1. ábra: A Carbon Brief interaktív térképének képernyőfotója a szélsőséges eseményekről. A piros ikonok emberi hatás meglétét jelzik, a kék ikonok a hatás hiányát, a szürke ikonok pedig az eldönthetetlenséget. A teljes térkép és a tanulmányokra mutató linkek itt érhetők el.

Összefoglalva, bár nem lehet azonnal kijelenteni, hogy a globális felmelegedés okozott egy adott szélsőséges időjárási eseményt, miközben az éppen pusztít, téves azt állítani, hogy a globális felmelegedésnek nincs hatása az időjárásra. A 2021-es, rekorddöntő „hőkupola” az északnyugati csendes-óceáni térségben és az ehhez kapcsolódó katasztrofális erdőtüzek, a 2021. júliusi európai áradások, a 2022. júliusi brit rekord hőhullám, valamint a 2022 végétől 2023 elejéig Kaliforniát érő katasztrofális légköri folyók sorozata példái annak, hogy szélsőséges időjárási események zajlanak szerte a bolygón, és a rekordok nemcsak megdőlnek, hanem messze túlszárnyalják a korábbiakat.