Röviden

Sok év telt el a „Climategate” óta – amikor 2009-ben a Kelet-Angliai Egyetem Klímakutató Egységének e-mail szerverét feltörték. Az ismeretlen hacker több ezer e-mailt szerzett meg. Ezeket átvizsgálták, és válogatást készítettek, amelyet végül egy orosz szerveren tettek nyilvánosan letölthetővé.

Ami ezután történt, az jellemző azokra a taktikai eszközökre, amiket az emberi tevékenység okozta klímaváltozás tagadását célzó kampányban alkalmaztak – és pontosan emiatt tanulságos. Az egész mesterségesen gerjesztett vita középpontjában egy e-mail állt, amelyet Dr. Phil Jones írt, és amelyből a következő mondatot emelték ki, majd kürtölték világgá a médiában:

„Most fejeztem be Mike Nature-ben leírt trükkjének alkalmazását, amely abból állt, hogy a valódi hőmérsékleteket hozzáadtam az egyes sorozatokhoz az elmúlt 20 évre vonatkozóan (tehát 1981-től kezdve), valamint 1961-től Keith esetében, hogy elrejtsem a csökkenést.”

„Megvagy!”, hirdették ki a tagadók.

A „Climategate” során az embereket arra ösztönözték, hogy szó szerint vegyék az ilyen mondatokat – fenntartások nélkül, illetve anélkül, hogy fogalmuk lett volna arról, mit is jelentenek valójában. A cél az volt, hogy elhitessék: a klímatudósok a hőmérséklet-csökkenést próbálják eltitkolni.

Ez azonban teljesen félrevezető volt. Az e-mailben szereplő emberek nem a hőmérsékletekről beszéltek. Faévgyűrűkről volt szó.

„Mike trükkje a Nature-ből” egy 1998-as Nature cikkben leírt módszerre utal, amelyben Michael Mann és kollégái egy 600 évre kiterjedő globális hőmérséklet-rekonstrukciót mutattak be. Michael régóta használja az ősi fák évgyűrű-növekedési mintázatait annak érdekében, hogy rekonstruálja az évgyűrűk kialakulásának idején uralkodó körülményeket. Az alapelv szerint hideg, száraz években a fák lassabban nőnek, így gyűrűik keskenyebbek és sűrűbben helyezkednek el, míg meleg, nedves években ennek ellenkezője figyelhető meg.

A „trükk” az a technika, hogy a legutóbbi mérési adatokat – vagyis a közvetlen hőmérsékleti megfigyeléseket – az évgyűrű-alapú rekonstrukciók mellé helyezik, ott, ahol ezek az adatok átfedik egymást. Miért? Mert ez egy módja annak, hogy ellenőrizzük, vajon az évgyűrűk alapján végzett rekonstrukciók jó helyettesítői-e a múltbeli hőmérsékleteknek. Ezért teljesen logikus ilyen ellenőrzéseket végezni. Most pedig nézzük a „csökkenést”. Mi csökkent?

Az idővonal egy bizonyos pontján, körülbelül 1960 után, néhány faévgyűrű-alapú hőmérsékleti rekonstrukció eltért és lefelé mozdult a megfigyelt hőmérsékleti adatoktól. Eltértek a valóságtól. Ez csak bizonyos helyekről származó bizonyos faévgyűrű-adatokat érintett. Az úgynevezett „divergencia probléma” az 1990-es évek közepétől kezdve szerepelt a tudományos szakirodalomban – 15 évvel a „Climategate” előtt. Azonban nem sokan tudtak róla. Milyen szerencse a tagadóknak! „Rejtsd el a csökkenést!” – skandálták lelkesen mindenkinek, aki meghallgatta őket.

Minden, ami a fizikai világban történik, okkal történik. A faévgyűrűk növekedése alapján végzett hőmérsékleti rekonstrukciók eltérése a megfigyelt hőmérsékleti adatoktól is ezt példázza. Az évgyűrűk hőmérséklet-érzékenységének elvesztése körülbelül 1960 körül kezdődött. Ez csak bizonyos fafajok bizonyos élőhelyein jelentkezett. Az érintett adatkészletek azonban az 1960 utáni időszakban nem tükrözik a valós körülményeket. Más szóval, ezek az adatok használhatatlanok. Ez a csökkenés valódi jelentése. Sok hűhó a semmiért.

Részletesebb magyarázat

Phil Jones e-mailjével kapcsolatban számos félreértés kering. Ezek könnyen tisztázhatók, ha időt szánunk Jones szavainak kontextusban történő elolvasására.

A „csökkenés” az északi faévgyűrűkről szól, nem pedig a globális hőmérsékletről

Phil Jones e-mailjét gyakran idézik, mint bizonyítékot arra, hogy megpróbálták „eltitkolni a globális hőmérséklet csökkenését”. Ez az állítás nyilvánvalóan hamis, és az érintett tudományos témák félreértését mutatja. A „csökkenés” valójában egyes északi magas szélességi körökön található fák növekedésének 1960 óta tartó csökkenésére utal.

Kimutatták, hogy a faévgyűrűk növekedése jól korrelál a hőmérséklettel. Ezért az évgyűrűket évszázadokra visszamenő hőmérsékleti rekonstrukciókhoz használják. Azonban néhány északi magas szélességi körön található fa évgyűrűi eltérnek a modern hőmérsékleti mérésektől 1960 után. Ezt nevezik „divergencia problémának”. Következésképpen az ilyen helyeken található faévgyűrű-adatok nem tekinthetők megbízhatónak 1960 után, és nem szabad őket az utóbbi évtizedek hőmérsékleti reprezentációjára használni.

A „csökkenésnek” semmi köze „Mike trükkjéhez”.

Phil Jones „Mike Nature-trükkjét” és a „csökkenés elrejtését” két külön technikaként említi. Azonban az e-mailt gyakran lerövidítik, és úgy idézik, mintha „Mike trükkjét a csökkenés elrejtésére” alkalmazták volna. Richard Muller, a Berkeley professzora, egy nyilvános előadásában is elköveti ezt a hibát:

„Egy idézet került elő ezekből a kiszivárgott e-mailekből, amely így szólt: »használjuk Mike trükkjét a csökkenés elrejtésére«. Ezek a szavak: »használjuk Mike trükkjét a csökkenés elrejtésére«. Mike nem más, mint Michael Mann, és azt mondta: »hé, a trükk csak matematikai technika. Ez minden.« Az én válaszom erre: nem a trükk szó aggaszt. A csökkenés aggaszt.”

Muller úgy idézi, hogy „Mike trükkje a csökkenés elrejtésére”, mintha ez Phil Jones eredeti szavai lennének. Azonban az eredeti szöveg mást mutat:

„Most fejeztem be Mike Nature-ben leírt trükkjének alkalmazását, amely abból állt, hogy a valódi hőmérsékleteket hozzáadtam az egyes sorozatokhoz az elmúlt 20 évre vonatkozóan (tehát 1981-től kezdve), valamint 1961-től Keith esetében, hogy elrejtsem a csökkenést.”

Világos, hogy „Mike Nature-trükkje” teljesen különálló Keith Briffa „csökkenés elrejtésétől”. „Mike Nature-trükkje” egy módszerre utal (egy „szakmai fogás”), amelyet Michael Mann használt arra, hogy a legutóbbi műszeres adatokat a múltbeli hőmérsékletek rekonstrukciójával együtt ábrázolja. Ez lehetővé teszi, hogy a legutóbbi globális felmelegedési trendeket hosszabb időskálák hőmérsékleti változásaival összefüggésben vizsgáljuk.

„Mike trükkjében” semmi titkos nincs. Mind a műszeres, mind a rekonstruált hőmérsékleti adatok világosan jelölve vannak. Az állítás, miszerint ez valamilyen titkos „trükk” lenne, vagy a „csökkenés elrejtésével” való összekeverése vagy tudatlanságot, vagy szándékos félrevezetési szándékot mutat.

1. ábra: Az északi félteke átlagos hőmérsékleti anomáliája °C-ban (Mann et al. 1999).

A „csökkenésről” 1995 óta nyíltan és nyilvánosan folyt a vita

A szkeptikusok szeretik úgy beállítani a „csökkenést”, mint egy olyan jelenséget, amelyet a klímatudósok megpróbáltak titokban tartani. A valóságban a divergencia problémát 1995 óta nyíltan megvitatták a lektorált szakirodalomban (Jacoby & D'Arrigo 1995). Az IPCC nyíltan tárgyalta a faévgyűrűk növekedésének csökkenését a 2001-es Harmadik Értékelő Jelentésben, és még részletesebben a 2007-es Negyedik Értékelő Jelentésben.

Az az általános félreértés, miszerint a tudósok megpróbálták eltitkolni a globális hőmérsékletek csökkenését, hamis. A faévgyűrű-növekedés csökkenését világosan tárgyalja a nyilvánosan elérhető tudományos irodalom. A faévgyűrű-növekedés divergenciája nem változtat azon a tényen, hogy jelenleg számos bizonyítékot figyelünk meg a globális felmelegedésre. Az, hogy valaki rögeszmésen összpontosít egy kontextusból kiragadott téves idézetre, nem változtat azon a tudományos tényen, hogy az ember okozta éghajlatváltozás valós.